A kék vércse védelme a Pannon régióban (LIFE05 NAT/H/000122)
Magyar  |  English  |  Românã
Adatvédelem  |  Impresszum  |  Kapcsolat
Belépés
felhasználó
jelszó
belépésregisztrációjelszó
LIFE projekt  :  a kék vércse  :  monitoring  :  letöltés  :  linkek  :  galéria  :  levelezőlista  :  jeladós madarak
Legfrissebb híreink
A hazai és vajdasági, valamint romániai (partiumi) fészkelő-helyekre a napokban megérkeztek afrikai telelőterületeikről az első kék vércsék. (2012/04/30)
A kékvércse-védelmi programokban együttműködő magyarországi, romániai és szerbiai partnerek idén tavasszal is elvégezték a kék vércsék számára kihelyezett költőládák javítását, tatarozását. (2012/04/04)
2012-ben immáron 7. alkalommal került sor a „Sólyomcsalogató” elnevezésű ragadozómadár-védelmi konferenciára. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által közösen szervezett rendezvénynek a szarvasi Körösvölgyi Látogatóközpont adott otthont február 18-19-én. (2012/02/21)
Tíz éve annak, hogy a Milvus Csoport a ragadozó madarak dobrudzsai vonulását kutatni kezdte. Mint köztudott, több ragadozómadarunk, köztük a kék vércse is, hosszú távú vonuló, a téli hónapokat Afrikában tölti. (2011/11/16)
Oldal letöltések száma: 1029696
Legutóbbi frissítés: 2012/06/10
következő 4 >>  
Hazajáró Lelkek
Solt Szabolcs - MME (2012/04/30)

A hazai és vajdasági, valamint romániai (partiumi) fészkelő-helyekre a napokban megérkeztek afrikai telelőterületeikről az első kék vércsék.

Az első megfigyelt kék vércse 2012-ben (Fotó: Engi László)

Az első megfigyelt kék vércse 2012-ben (Fotó: Engi László)



A legelső madarakat a Királyhegyesi-puszta egyik műfészek-telepén sikerült megfigyelni, április 13-án, majd szépen sorban minden területről érkeztek a hírek a megjelenő madarakról. Mindjárt az elsők között akadtak korábban általunk jelölt, hazatérő vércsék is. Így 2012. április 16-án a Vásárhelyi-pusztán elsőként egy, a szomszédos Cserebökényi-pusztákon 2008-ben fiókaként jelölt hím fehér alapon AZ9 karakterű gyűrűjét olvashattuk le. 2012. április 19.-én a verbicai (Szerbia) mesterséges odútelepre is odaért egy tojó és két hím egyed.

Az ilyen, korán megjelenő madarak sokszor a mesterséges odúk tetején napoznak, és pihennek, ugyanakkor szinte azonnal megkezdődik a csata is köztük a jövendő fészkelő-helyekért. Az április végi-május eleji fészekfoglalási időszakban a madarak heves csatározásokat folytatnak egy-egy jónak ítélt fészek megszerzéséért, majd annak megtartásáért egészen a tojásrakás megkezdéséig.

A tavasz, bár kezdetben kifejezetten száraz és meleg évet ígért, április végére mégis hűvös, csapadékos időszakkal köszöntött az érkezőkre. A vércsék mégsem csüggedtek, és a Vásárhelyi-pusztán például olyan műfészek-telep is volt, ahol két nap alatt a fészket foglaló párok száma a kezdeti 2-3 fészek után nézegető szülőpárról 20 pár fölé szaladt.

Ismét viszontláttuk „Tihamért” is, az egyik geolokátort viselő hímet, akit tavaly végül nem sikerült befognunk. Reméljük, idén végre sikerül levenni róla az apró szerkezetet, és általa újabb információkat szerezni a kék vércsék Afrikai útvonaláról.

A hónap végén, április 30-án aztán – a szokásosnál talán szintén valamivel korábban – megjelentek az első téli útjukat sikeresen záró fiatal, másodéves kék vércsék is. Az ilyen, alig ivarérett madarak is párba állnak, sőt sikeres költést is megfigyeltünk már, de többségük még nem fészkel, csak a következő életévében, harmadik éves korától.

Túl az első afrikai úton – a legkorábbi 2012-ben megfigyelt másodéves madár: egy hím kék vércse (Fotó: Solt Szabolcs)

Túl az első afrikai úton – a legkorábbi 2012-ben megfigyelt másodéves madár: egy hím kék vércse (Fotó: Solt Szabolcs)

Tavaszi tatarozási munkák a kék vércse műfészek-telepeken
Solt Szabolcs - MME (2012/04/04)

A kékvércse-védelmi programokban együttműködő magyarországi, romániai és szerbiai partnerek idén tavasszal is elvégezték a kék vércsék számára kihelyezett költőládák javítását, tatarozását.

Fészekcsere a Vásárhelyi-pusztán (Fotó: Solt Szabolcs)

Fészekcsere a Vásárhelyi-pusztán (Fotó: Solt Szabolcs)



A rendszertanilag a sólyomfélékhez tartozó ragadozómadár fajok (köztük a kék vércsék) nem építenek saját fészket, fiókáikat vagy más madárfajok fészkeiben, vagy az ember által kialakított mesterséges fészkekben nevelik fel. Azokon a helyeken, ahol a természetes fészekkínálat még adott, a varjak és csókák fészeképítő lendülete tartja életben a velük együtt élő közösséget, ahol pedig ez hiányzik, ott mi igyekeztünk lehetőséget biztosítani a vércséknek a költőládákkal.
A kora tavaszi munkák során a nedves téli időjárás következtében összetömörödött, vizes fészekanyagot cseréljük évről-évre új, száraz, a tojásos fészekalj számára kedvező széna-bélésre, és rendszeresen végzünk karbantartási, a fészkek megerősítését célzó munkákat is.
A mesterséges fészkek ugyan elsősorban a kiemelt közösségi jelentőségű kék vércsék védelmét szolgálják, de a ládákat a vörös vércsék, erdei fülesbaglyok és csókák is szép számmal foglalják.

Helyenként jelentős vörösvércse-kolóniák is kialakulnak így. Az itt felsorolt fajok a kék vércsét megelőzve, már márciusban megkezdik a költést. Az idei havazásokat követő, korai tavasz ráadásul a megszokottnál is előbb fészekfoglalásra ösztönözte a madarakat, így már március közepén a tojásokon kotló vörös vércsékkel és fülesbaglyokkal találkoztunk.

A március végi, április eleji időjárás már a nyár közepi állapotokat idézte a pusztában, az utakon porfelhőt hagytunk magunk után, és a föld olyan repedezett volt, mint júniusban szokott. Ha így folytatódik az év, a vércsék és szalakóták örömére száraz és aszályos nyár várhat ránk.

Akárcsak nyáron… (Fotó: Solt Szabolcs)

Akárcsak nyáron… (Fotó: Solt Szabolcs)

Sólyomcsalogató 2012
Solt Szabolcs - MME (2012/02/21)

2012-ben immáron 7. alkalommal került sor a „Sólyomcsalogató” elnevezésű ragadozómadár-védelmi konferenciára. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által közösen szervezett rendezvénynek a szarvasi Körösvölgyi Látogatóközpont adott otthont február 18-19-én.


A Sólyomcsalogató rendezvény hagyományáról
Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya a "Sólyomcsalogató" elnevezésű találkozó-sorozatot abból a célból hívta életre 2006-ban, hogy elősegítse a hazai ragadozómadár-védelemmel és kutatással foglalkozó szakemberek közötti információcserét. Az évente egyszer, február végén megrendezésre kerülő országos konferencia szükségszerűségét az elmúlt hat évben mutatott komoly érdeklődés is igazolta. Az utóbbi években egyre több környező-országbeli szakmai szervezet, határon túli partnerséggel zajló program mutatkozik be, és gazdagítja információival a konferenciát.

A VII. Sólyomcsalogató
Az idén struktúrájában megújult a rendezvény az országos fajvédelmi programok és regionális eredmények éves beszámolói mellett több teret adott az interaktív szakmai egyeztetéseknek, közös vitáknak, valamint több kutatási program eredményei is bemutatásra kerültek.

Az elhangzott előadásokat, beszámolókat az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya és a 2010-ben megalakult Magyar Ragadozómadár-védelmi Tanács „Heliaca” című közös évkönyvében teszi közzé.

Idén is sor került a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály által alapított Kerecsensólyom-díj átadására, mellyel minden évben valamely, a ragadozómadár-védelem terén kiemelkedő eredményeket felmutató szakember munkáját ismerik el.

A Kerecsensólyom-díjat idén Szentendrey Géza vehette át Haraszthy Lászlótól (Fotó: Széll Antal)

A Kerecsensólyom-díjat idén Szentendrey Géza vehette át Haraszthy Lászlótól (Fotó: Széll Antal)



A minden évben más és más, jellemzően nemzeti parki környezetben megrendezésre kerülő rendezvénysorozat 2012-ben esedékes, 7. évadában – a közlekedést nehezítő időjárási körülmények ellenére – három ország 17 természetvédelmi szervezete részéről összesen 83 fő vett részt. A kétnapos program során 22 szakmai beszámoló hangzott el.

A Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közös programjának, a szalakóta és kék vércse védelmét célzó IPA határon átnyúló projektnek eredményeiről két előadást hallhattak a résztvevők.

A találkozó alkalmával került sor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának taggyűlésére is, melyen egyben az új vezetőséget is megválasztották. Az öt évre szóló mandátummal rendelkező új vezetőség tagjai: Sándor István (elnök), Fidlóczky József, Kalocsa Béla, Kovács András, Palatitz Péter, Prommer Mátyás, Szitta Tamás, Tóth Imre, Váczi Miklós és Viszló Levente.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának új vezetősége (Fotó: Bagyura János)

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának új vezetősége (Fotó: Bagyura János)



Az MME szervező csapata nevében ezúton is köszönjük a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szíves vendéglátását, a Körösvölgyi Látogatóközpontban biztosított helyszínt és színvonalas ellátást, valamint a kollégák szervezésben nyújtott segítségét!
Kékvércse-vonulás Dobrudzsában
Nagy Attila - Milvus Csoport (2011/11/16)

Tíz éve annak, hogy a Milvus Csoport a ragadozó madarak dobrudzsai vonulását kutatni kezdte. Mint köztudott, több ragadozómadarunk, köztük a kék vércse is, hosszú távú vonuló, a téli hónapokat Afrikában tölti. A ragadozók vonulási stratégiájára általánosan jellemző az, hogy amennyiben lehetséges, vonulási útjuk során kerülik a tengereket, hiszen a szárazföld felett képződő felszálló meleg légáramlatok segítik repülésüket, töredékére csökkentve a repüléssel járó energiafelhasználást. A kisméretű fajok esetében, mint amilyen a kék vércse is, ez a jelenség kevésbé mérvadó, mint a nagy testű, széles szárnyú ragadozók esetében, hiszen a sólyomfélék hozzá vannak szokva az erőteljes szárnycsapásokat megkívánó aktív repülési módhoz. A kék vércse legközelebbi rokona, az amuri vércse például több ezer kilométert repül egyhuzamban az Indiai-óceán felett. Mindezek ellenére, mint az később a kékvércse-védelmi LIFE projekt (LIFE05 NAT/H/000122) keretében, műholdas adókkal felszerelt kék vércsék segítségével végzett kutatásból kiderült, a kék vércsék is követik a szárazföldet, ameddig csak lehet. Valószínűsíthetjük, hogy az Afrikába vezető útjuk során Ukrajnát érintő, műholdas adóval felszerelt két tojó, Csalán illetve Virág is a Fekete-tenger mellékén vonult dél fele.

Úgy gondoltuk, a ragadozókra általánosan jellemző vonulási stratégiának Dobrudzsában, Románia délkeleti csücskében is hasonlóképpen kell működnie, és a vándormadarak kikerülik az útjukba eső Fekete-tengert. Ebből kiindulva jártuk be 2000-ben Dobrudzsát azt kutatva, hol lehetnek olyan, a vonulási iránynak megfelelő folyosók, amiket a ragadozómadarak délre tartó útjuk során követnek, és ahol lehetőségünk adódhat arra, hogy a különböző fajok vonulási periódusát illetve repülési stratégiáját kutassuk. A kapott eredmények alapján választásunk az észak-dobrudzsai Măcin-hegységre esett. Hat éven át vizsgáltuk a Măcin-hegységben a ragadozómadarak vonulását, és minden évben hozzávetőlegesen tízezer ragadozót jegyeztünk fel.


Kitűnik azonban az adatsorból, hogy a kék vércse nem tartozott a gyakran megfigyelt fajok közé, alig minden 243. megfigyelt vonuló ragadozómadár volt kék vércse. Holott ismert volt az a tény, hogy az őszi vonulás során madarunk gyakori fajnak számít a Fekete-tenger mellékén illetve a Duna Deltában. 2007 őszén például a kékvércse-védelmi LIFE program egyik munkatársa helyi szakemberek információinak alapján megtalálta az egyik, a Duna Delta tőszomszédságában lévő őszi gyülekezőhelyet is, ahol több száz, esetenként több, mint ezer kék vércse gyűlt össze éjszakázni. Feltételezhető volt hát, hogy a vércsék egyszerűen elkerülik a Măcin-hegységet, és más útvonalakat preferálnak.

2010-ben újabb fejezethez érkezett a Milvus Csoport ragadozó-vonuláskutatási programja. Dobrudzsa sajnos nem csak a vándormadarak számára, de a szélerőmű-park építő befektetők számára is prioritásterület. A szélkerekek madarakra gyakorolt negatív hatását sokszor dokumentálták már, a mi célunk ezúttal az volt, hogy felderítsük, hol húzódnak a ragadozók főbb vonulási útvonalai, hol kell közbelépnünk, ha a madarak épségét veszélyeztető szélerőmű-parkot terveznek. Ezúttal ugyan csak két hetet fedtünk le megfigyeléseinkkel, viszont a felmérés 15 észak-dobrudzsai ponton párhuzamosan zajlott. Ugyan a megfigyelési periódus egy másik célfajunk, a békászó sas vonulási csúcsára lett kihegyezve, de a szeptember végi időszak egybeesik a vércsék fő vonulási aktivitásával is. A közel 27 ezer megfigyelt ragadozóból 284 volt kék vércse, hozzávetőlegesen minden századik, azonban ezek az eredmények sem tükrözték véleményünk szerint a régióban vonuló kék vércsék valós számát.

Idén folytattuk a tavaly megkezdett munkát, ezúttal dél-dobrudzsára koncentráltunk. Felmérésünk időszaka egybeesett az előző évivel, ezúttal 13 pontban végeztünk szinkron-megfigyeléseket. Bíztató jelnek vettük, hogy már a Dobrudzsa felé vezető utunkon sikerült rálelnünk egy őszi gyülekezőhelyre a Bărăgan-ban (a Kárpát-kanyar és Dobrudzsa közé eső alföldi térség), ahol több száz kék vércsét volt alkalmunk látni behúzni egy főút menti nyárfasorba.

Gyülekezőül szolgáló fasor Ialomița megyében (Fotó: Nagy Attila)

Gyülekezőül szolgáló fasor Ialomița megyében (Fotó: Nagy Attila)




A közel kéthetes tábor megfigyelési adatait összesítve kiderült az, amit már korábban is sejtettünk. Messze a legtöbb kék vércse került feljegyzésre eddigi kutatásainkat tekintve, a több mint 17 ezer ragadozóból bő 2500 volt kék vércse, legalább minden hetedik(!) madár.

A 2011-es kék vércse vonulási adatok térképes megjelenítése (Nagy Attila)

Külön érdekesség, hogy először sikerült olyan éjszakázóhelyre lelnünk, amit a vércsék nem a megszokott módon, estéről-estére visszajárva használnak. Egyik megfigyelési nap végén épp a Bugeac-tó melletti táborhelyünkre tartottunk, amikor középfeszültségű vezetéksoron gyülekező kék vércséket pillantottunk meg egy olyan helyen, ahol ugyan az előző hét minden napján elhajtottunk kétszer, mégsem láttunk egy fia kék vércsét sem.

Gyülekező vércsék, Bugeac (Fotó: Nagy Attila)

Gyülekező vércsék, Bugeac (Fotó: Nagy Attila)



A madarakat követve számuk száz fölé duzzadt, majd körözni kezdtek egy ligetes völgy felett, végül, amikor szinte sötét volt már, a völgyet kísérő fákra húztak be éjszakázni.

A Bugeac-tó mellett gyülekező kék vércsék (Nagy Attila)

Éjszakázóhely a Bugeac-tó partján (Fotó: Nagy Attila)

Éjszakázóhely a Bugeac-tó partján (Fotó: Nagy Attila)



Ugyan a helyszínt a következő napok során is felkerestük az alkonyi órákban, ám többé nem találkoztunk egyetlenegy kék vércsével sem. Minden kétséget kizáróan olyan gyülekezésnek lehettünk szemtanúi, ahol aktívan vonuló vércsék spontán, egyetlen éjszaka eltöltésére választottak pihenőhelyet.
következő 4 >>  
© A kék vércse védelme a Pannon régióban (LIFE05/NAT/H/000122) Az oldalon található információk és adatok a program tulajdonát képezik, azok és részeik bármilyen formában való utánközlése vagy felhasználása kizárólag a programvezető írásos engedélyével lehetséges.